|
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
|
