Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dicséret Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» És mégis megvártalak Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Csak egy... Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Hogyan? Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Csend Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» A kedves halála A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» S ha ág dobol az üvegen… S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Egyszerű dal Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Utolsó szerelem Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
|