|
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
|
