|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
|
