|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
|
