|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
|
