|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
|
