|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
|
