|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
|
