|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
|
