Ábránd nélkül

Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a tengeren
S ketten, meghitten éldegélünk
Valamely regés szigeten.

Fölénk majd pálmafák borulnak,
Köröttünk suttog, búg a hab...
No - és (vasúton, nem is gályán)
Ide Váradra hoztalak.

"Ez hát a sziget?" kérded halkan
S én mosolyogva szólok: ez!
Im, rónává szikkadt a tenger
S határa végtelenbe vesz.

A város is - csak nézd meg jobban -
Sár- és portenger közepett
Úgy fekszik, mint az óceánban
A Csiri-Biri szigetek.

A por? Gondold, hogy aranyfátyol.
A sár? Fölér az ablakig!
S fiakker helyett, bizony Isten,
Elkelne néha a - ladik.

Igaz, hogy pálmafákról szó sincs
S nem is terem itt ananász,
De kárpótlásul reggelenként
Tülköl az utcán - a kanász.

S ablakod alatt csodás hangú
Nagy aranymadarak helyett -
Disznó-kvartett zeng s marhacsorda
Bőgi a hajnaléneket.

Ami művészet, - oh azért itt
Rajonganak az emberek:
Nem régiben alakítottak
Egy utcaseprő egyletet.

Ezenkívül egy szobrot láthatsz
Éppen a város főterén,
Azt mondják róla, hogy Szent László
S ő nem protestálhat, szegény!

Hadának legszálasb vitézit
Egy jó fejjel mulá fölül
S oh gúny! most alighogy kilátszik
A zöldséges kofák közül.

De hát itt sok egyéb dologban
Különb (mint másutt) a divat:
Télen kaphatni jó fagylaltot
S nyáron színészek játszanak.

Középület van quantum satis...
Megálljunk! Ne menjünk tovább!
Ezek közt a legkiválóbbak
Kétségkívül az iskolák.

Egyikben praelegálok én is
S az előadás közepett
Egerek járnak a katedrán -
Notandum: tandíjmentesek.

Nos lelkem nem elég idill ez?
Nem pompás, érdekes sziget?
Tankönyv helyett az iskolába
Maholnap - macskákat viszek.

Látod: az élet lassan-lassan
Minden ábrándot így szűr át
S boldog, ki megtalálja rája
- Mint én - a víg kádenciát!