|
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
|
