|
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
|
