|
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
|
