|
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
|
