|
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
|
