|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
|
