|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
|
