|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
|
