|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
|
