|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
|
