|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
|
