|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
|
