S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bennem élsz Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» A sok ábrándból... A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Szép szerelmem Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Tiszta szerelem Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Ábránd nélkül Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Örökre Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
|