|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
|
