|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
|
