|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
|
