|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
|
