|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
|
