Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várj Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Hány évig tart... Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Lány-szerelem Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Minden levél Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
|