|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
|
