|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
|
