|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
|
