Azoknak a szerelme

Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a villamoson is csókolóznak szégyentelen,
amíg a vonat indul, aztán a férfi az állomásba visszaszalad,
ott kell olvasnia a távírószalagokat;
az asszony meg a kocsiban egyedül marad,
de nem sír, és úgy pillant mindenkire,
mintha az egész lenge földön csak neki volna szíve.
Vagy akik fél-rom házukban összebújnak
földrengés után, s arról suttognak, hogyan rakhatnak újat,
s egy újabb földrobajtól ijedten, mikor roskad a mész,
terveznek makacsul tovább, kézbe-kéz.
Vagy akik ragályos kislányuk fölött éjszakáznak,
s úgy takarják el tőle a halált, mint hideget a házak,
és mikor meggyógyul s az udvaron megint rózsát nevel,
csak akkor buggyantják ki holt-rémült könnyeiket.
Vagy akiket tenger szakít el egymástól
és ők már vízözönnek érzik szívüket a vágytól,
de csak levelekkel egyesülhetnek s az izzó betük
már géppuskaként lyuggatták össze mindenük,
hogy csak a reményük él, az a pillanat,
mikor a papírból egymás gyöngy-mellére omlanak.
Vagy akik már tíz éve gyereket várnak,
és már a szemük héja is fiúcska-fáradt,
s úgy ülnek horpadt este a küszöbük előtt,
hogy legalább azt szüljenek egymásnak: hű időt.
Vagy akik azt sem tudják, mivel játszanak,
úgy álldogálnak jázminos kapuk alatt;
csillagok küldik őket, de nem tudják sehogy,
sehogy eltépni az együttlétből szőtt szalagot,
és zsibbadt lábbal, éhesen, éjszaka,
mint akik idegenbe, úgy csapódnak haza.
Vagy akiknek társát ez a föld
visszaölelte, s most csak a gyermekükben ölt
már testet az az egyetlen, az a tele-szív;
mint őtmagát, imádják a gyermekeit;
alkonyatkor megmosva madárka-lábukat,
hiszen azzal az ágyba ő szalad.
Vagy akik már húszévesen egymásra lelnek,
zsenge húsukból építve paradicsomkertet,
amit a kő-vén szomszédok is megirigyelnek,
mert olyan sűrű ez a kert, oly bimbós minden ága,
hogy ötvenszer sem árt neki a természet halála,
s csak amikor már görnyedtek s havasan-őszek,
adják meg lombjukat a végső-tiszta ősznek.
Vagy akik, ha már tudják, hogy nem szerelem
az az árnyék, mi sávot húz szemeiken
s gondolkodnak s elejtik egymás kezét szelíden,
hadd keressen, amíg egy holtig-hű tenyérben meg nem pihen:
azoknak a szerelme tetszik nekem.