|
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem sivataga
Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
|
