|
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
|
