|
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
|
