Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősszel Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Szívem szerint Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Jegenye lelkem A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A tökéletes szépségről Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Ha napba nézek én Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Keserű kín Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» A boldog Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» A virágnak... A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» La France Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
|