|
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?
S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
|
