|
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?
S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
|
