|
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?
S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
|
