|
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?
S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
|
