|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
|
