|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
|
