|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
|
