|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
|
