|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
|
