|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
|
