|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
|
