|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
|
