|
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa árnyék,
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.
Némelyik eltörik.
Annak hangja halkan kísér engem.
Hazajáró lélek a lelkemben.
Úgy nő bennem a virrasztóének.
Nekem csak a kísértetek élnek,
A többit elfelejtem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
|
