|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
|
