|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
|
