|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
|
