|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
|
