|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
|
