|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
|
