|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
|
