|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
|
