|
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel, ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd, valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten. Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van belőle.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
|
