|
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel, ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd, valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten. Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van belőle.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
|
