|
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
