Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.
Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel -
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.
S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,
hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» XVIII. szonett Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Szerelem A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Rejtettelek Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Szerelem és bor Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Nem dicsőség... Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Az halál- és Kupídóról Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Tudjátok-e Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Leánykérés Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|