|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
|
