|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
|
