|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
