|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
