|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
|
