|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
|
