|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
|
