|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Ha csiklandozna szerelem csípése
Ha csiklandozna szerelem csipése,
mihaszna lány...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
|
