|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
|
