|
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst gomolyog, korom.
Hiába úsztunk átlátszó folyókban,
feketék leszünk mind e hajnalon,
a gyermek-száj hiába szól: igazság,
– a lehellettől a száj feketébb –
magunkban hordjuk s halljuk sustorogni
a kátrány és a szén üdvözletét,
mint a megütött pohár, éjszakáink
cseréppé törtek szét, de mindegyik
hajós az idő kövér ár-apályán
kóstolgatja már a tűz ízeit –
ó, nézz az órák cirkusz-szövetén át:
villám harsog július délután,
az alázatos széna is kigyullad,
pitypangot fú szerte egy kisleány
s a hó zuhog újra, ha szerecsen
nappalaimban hasad kerek napja
s melled rézfényű csillaga dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
|
