|
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst gomolyog, korom.
Hiába úsztunk átlátszó folyókban,
feketék leszünk mind e hajnalon,
a gyermek-száj hiába szól: igazság,
– a lehellettől a száj feketébb –
magunkban hordjuk s halljuk sustorogni
a kátrány és a szén üdvözletét,
mint a megütött pohár, éjszakáink
cseréppé törtek szét, de mindegyik
hajós az idő kövér ár-apályán
kóstolgatja már a tűz ízeit –
ó, nézz az órák cirkusz-szövetén át:
villám harsog július délután,
az alázatos széna is kigyullad,
pitypangot fú szerte egy kisleány
s a hó zuhog újra, ha szerecsen
nappalaimban hasad kerek napja
s melled rézfényű csillaga dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
|
