|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
|
