|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
|
