|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
|
