|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
|
