|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
|
