|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
|
