|
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
|
