|
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
|
