|
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
|
