|
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit áldok
És ez a Puszta megöl,
Hol hasztalan kiáltok.
Óh, ez a nagy sivatag,
Óh, ez a magyar Puszta,
Szárnyaimat már hányszor
Sározta, verte, húzta.
Ténfergek s már az sincsen,
Ami könnyre fakasszon:
Korán jöttem én ide
S későn jött az az asszony.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
|
