|
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk.
Szánón simulunk, hogyha fázunk
S mégis,
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.
Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.
Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
