|
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk.
Szánón simulunk, hogyha fázunk
S mégis,
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.
Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.
Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
|
