|
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
|
