|
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
|
