|
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
|
