|
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú léptekkel merengek,
s ahányszor csak az út porában ember
nyomát fedem fel, más ösvényre térek.
Barátot, társaságot, ünnepséget
is kerülök: ez egyetlen védelmem,
hogy ne lássák a bánatot szememben,
sem a tüzet, mely belülről eléget.
Így csak folyók, fák, bokrok ismerik meg,
mint szenvedek, míg az erdőket járom,
s mindenhol, sűrű bozótban, vad szirtek
meredékén is, beszélgetni Ámor
szegődik mellém: ő az útitársam,
s a szerelemről veszekszünk egymással.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
|
