|
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
|
