|
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel betüket vés a falba,
Nem látott arcokat, nem ismert figurákat:
Verejték-folyós homlokot balra,
Jobbra: széntüzű, kénvirágú fákat,
Csak egyre vés, női hajat pipál.
A kalapács benn mindent összetör:
Egy kék nézés porcellánszobrocskáját,
Egy régi csók könnyszagú csorba üstjét,
Néhány kicsi öröm olcsó ezüstjét;
A szivfalról búsan lehullanak
Az emlékek fakult himzései...
S a falba a rejtelmes kalapács
A vésőt egyre mélyebben veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
|
