|
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel betüket vés a falba,
Nem látott arcokat, nem ismert figurákat:
Verejték-folyós homlokot balra,
Jobbra: széntüzű, kénvirágú fákat,
Csak egyre vés, női hajat pipál.
A kalapács benn mindent összetör:
Egy kék nézés porcellánszobrocskáját,
Egy régi csók könnyszagú csorba üstjét,
Néhány kicsi öröm olcsó ezüstjét;
A szivfalról búsan lehullanak
Az emlékek fakult himzései...
S a falba a rejtelmes kalapács
A vésőt egyre mélyebben veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
|
