|
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel betüket vés a falba,
Nem látott arcokat, nem ismert figurákat:
Verejték-folyós homlokot balra,
Jobbra: széntüzű, kénvirágú fákat,
Csak egyre vés, női hajat pipál.
A kalapács benn mindent összetör:
Egy kék nézés porcellánszobrocskáját,
Egy régi csók könnyszagú csorba üstjét,
Néhány kicsi öröm olcsó ezüstjét;
A szivfalról búsan lehullanak
Az emlékek fakult himzései...
S a falba a rejtelmes kalapács
A vésőt egyre mélyebben veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
|
