|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
|
