|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
|
