|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
|
