|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
|
