|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
