|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
