|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
|
