|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
|
