|
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein át
felém leheli a rózsaillat:
ajkaim a csók mámorát
szomjazva mélyen elpirulnak
és elborítanak a vágy
gyönyörével, ha rádborulnak.
Mert a csók nedvei lehullnak
a szívbe, s elcsendesitik
a szemed lángjától kigyulladt
szerelmi máglya tüzeit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
|
