|
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégse hallható,
mert zsongva, súgva és zenélve
halkan szitál alá a hó.
S körülvesz engem zordon árnyat
egy hófehér szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mint angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul
halkan zenél a tiszta hó.
Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csöndes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
|
