Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha nem szerelmet Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Leánykérés Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Tudjátok-e Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Tűnődve, egyedül.. Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Csók Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Első hó A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből) Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerelem és bor Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Szerelem A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
|