|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
|
