|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
|
