|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
|
