|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
|
