|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
|
