|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
|
