|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
|
