|
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint,
mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd!
Bár minden újra mondott szó emlékeztet a kakukkra,
gondold meg, hogy az új tavasz se hint
kakukkszó nélkül zöldes selymű színt
mezőre, dombra, erdőkoszorúkra.
Én, kedvesem, a mély sötétbe bukva
jajongok kételkedve, nyögve, mint
bús kísértet: "Mondd, újra." Az se sok,
hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz, mondd, zengd ezüst-arany
trillákkal! S ne feledd el soha, hogy
a lelkeddel is szeress - szótlan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
|
