|
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint,
mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd!
Bár minden újra mondott szó emlékeztet a kakukkra,
gondold meg, hogy az új tavasz se hint
kakukkszó nélkül zöldes selymű színt
mezőre, dombra, erdőkoszorúkra.
Én, kedvesem, a mély sötétbe bukva
jajongok kételkedve, nyögve, mint
bús kísértet: "Mondd, újra." Az se sok,
hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz, mondd, zengd ezüst-arany
trillákkal! S ne feledd el soha, hogy
a lelkeddel is szeress - szótlan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
|
