|
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint,
mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd!
Bár minden újra mondott szó emlékeztet a kakukkra,
gondold meg, hogy az új tavasz se hint
kakukkszó nélkül zöldes selymű színt
mezőre, dombra, erdőkoszorúkra.
Én, kedvesem, a mély sötétbe bukva
jajongok kételkedve, nyögve, mint
bús kísértet: "Mondd, újra." Az se sok,
hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz, mondd, zengd ezüst-arany
trillákkal! S ne feledd el soha, hogy
a lelkeddel is szeress - szótlan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
|
