|
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon csaknem kitör.
Ó, hányan vannak a világon,
kiket nehéz bánat gyötör…
Szegények, ennyi boldogságot látva
önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
hogy társamul téged adott az ég!
A sors irigy a boldogokra,
gyötörni őket lesbe áll,
s én üdvömet féltőbben óvom,
mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
|
