|
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon csaknem kitör.
Ó, hányan vannak a világon,
kiket nehéz bánat gyötör…
Szegények, ennyi boldogságot látva
önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
hogy társamul téged adott az ég!
A sors irigy a boldogokra,
gyötörni őket lesbe áll,
s én üdvömet féltőbben óvom,
mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|
