|
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
|
