|
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
|
