|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
|
