|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
