|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
