|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Az halál- és Kupídóról
Bészállván az Halál némelly fogadóba s...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
|
