|
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
|
