|
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
|
