|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
|
