|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Késői szonett
A szív, a kérgesülve, elárvultan felejtő,
Ha...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
|
