|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
|
