|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
|
