|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
|
