|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
|
