Szép a patakparti pázsit

Szép a patakparti pázsit,
melyben béka is tanyázik:
átbrekeg
éjeket,
folyton záporért eped.
Lomb-takarta csalogány
énekelget fönn a fán,
megbújnak virágok
közt szerelmes párok.
[................................]

Íme, így rendelte Isten,
hogy vidító vágy hevítsen.
S bár a hely
nincs közel,
hol a kedves átölel:
oly nagyon boldog vagyok,
mikor elindulhatok
hozzá, kit imádok
s karjaimba zárok.

Volt közelibb lány is nála,
édes volt, akár a málna,
ám ha szebb
s édesebb
kerül eléd - észrevedd!
Sólyom is - ha több a vad -
a legnemesebbre csap,
így, ha szebbet látok:
én se tétovázok.
Fűzhet aztán bárki szíjra -
kedvemet nem szomorítja,
hogyha fog
bármi bog,
pányva és selyemhurok.
Rabbá tesz, kit elfogok,
győztes mégis én vagyok:
minden disputát ott
csókokkal lezárok.