Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A költő Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Rólad beszélek mindig A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Találkozás Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Én régi mátkám Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Idomítgató Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Féltés A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Felcserélt szenvedélyek Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Haragban Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|