|
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
|
