|
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Az esküvő Szerelmes
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Vak szerelem
Nem leány, nem is menyecske,
Kit szivem...
|
