|
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az esküvő Szerelmes
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» A szerelmes
Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
|
