|
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|
