|
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
|
