|
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a szélben,
- de vissza kellett marni ennyi
idomítgató szenvedésben.
A testem, mint hűséges állat,
szolgált volna, de le-roskadt,
- s kidőlt lovam nyakára dőlve
néha kellett hogy felzokogjak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
|
