|
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a szélben,
- de vissza kellett marni ennyi
idomítgató szenvedésben.
A testem, mint hűséges állat,
szolgált volna, de le-roskadt,
- s kidőlt lovam nyakára dőlve
néha kellett hogy felzokogjak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
|
