|
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
|
