|
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
|
