Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmoddal mértél Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» A reggel langyos és arany fényében úszva A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Találkozás Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Feleselő Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Hagyj, ne fürkéssz Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
|