Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Gyűlöllek Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Idomítgató Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Én régi mátkám Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» A költő Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Én a szívemet... Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
|