Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rólad beszélek mindig A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Ne mondd e szót Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Hagyj, ne fürkéssz Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Féltés A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Haragban Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|