|
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
|
