|
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
|
