|
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál élén
A romboló angyal-seregnek.
Csak azért is szeretlek.
Ne jöjj elémbe, meg se csókolj,
Én régi mátkám,
Minden csókom kezdete, vége,
Életem kedvessége.
Csupa rom és romlás a lelkünk,
Mindegy, akartuk.
Sorsunkon titkos, fekete leplek,
Csak azért is szeretlek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|
