|
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!
Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!
Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
|
