|
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!
Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!
Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Vak szerelem
Nem leány, nem is menyecske,
Kit szivem...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
|
