Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!
Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!
Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Ne mondd e szót Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Felcserélt szenvedélyek Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Rólad beszélek mindig A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Ányós Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» A reggel langyos és arany fényében úszva A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Idomítgató Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
|