|
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!
Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!
Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Vak szerelem
Nem leány, nem is menyecske,
Kit szivem...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
|
