|
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád fölébred ;
Oh, de éjjel szivszakadva
Sirok, sirok, sirok érted !
Nappal tudom, hogy mit tettél.
De a néma éj csendjében
Alszik fáradt gondolatom,
Csak szivem és búm van ébren.
Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek ;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,
Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
|
