|
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád fölébred ;
Oh, de éjjel szivszakadva
Sirok, sirok, sirok érted !
Nappal tudom, hogy mit tettél.
De a néma éj csendjében
Alszik fáradt gondolatom,
Csak szivem és búm van ébren.
Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek ;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,
Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
|
