|
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul megcsúfolt a sátán,
Mulandó bájak hervadt asszonya.
Oh, fájó, szívbe markoló csoda:
Te megáldott egy boldog nászban,
Tört liliom özvegy gyászban,
Bús csendjében egy fülledt őszi éjnek,
A gonosz odalökött egy hivének,
Aki megrugdos...
Menj, menj, tűnj az árnyba,
Magas fészeknek szomorú leánya,
Vágyban didergő könnyes asszony-állat.
Most értelek csak, hamleti búbánat:
Láp gőze fekszi meg az őszi tájat,
Egy ragyogó szép életképet
Torzít el béna szenvedélyed,
Oh bús, siralmas banya-szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
|
