|
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul megcsúfolt a sátán,
Mulandó bájak hervadt asszonya.
Oh, fájó, szívbe markoló csoda:
Te megáldott egy boldog nászban,
Tört liliom özvegy gyászban,
Bús csendjében egy fülledt őszi éjnek,
A gonosz odalökött egy hivének,
Aki megrugdos...
Menj, menj, tűnj az árnyba,
Magas fészeknek szomorú leánya,
Vágyban didergő könnyes asszony-állat.
Most értelek csak, hamleti búbánat:
Láp gőze fekszi meg az őszi tájat,
Egy ragyogó szép életképet
Torzít el béna szenvedélyed,
Oh bús, siralmas banya-szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
|
