|
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul megcsúfolt a sátán,
Mulandó bájak hervadt asszonya.
Oh, fájó, szívbe markoló csoda:
Te megáldott egy boldog nászban,
Tört liliom özvegy gyászban,
Bús csendjében egy fülledt őszi éjnek,
A gonosz odalökött egy hivének,
Aki megrugdos...
Menj, menj, tűnj az árnyba,
Magas fészeknek szomorú leánya,
Vágyban didergő könnyes asszony-állat.
Most értelek csak, hamleti búbánat:
Láp gőze fekszi meg az őszi tájat,
Egy ragyogó szép életképet
Torzít el béna szenvedélyed,
Oh bús, siralmas banya-szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Vak szerelem
Nem leány, nem is menyecske,
Kit szivem...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
|
