|
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan minden háborgásom, haragom.
Feladom minden őrült eszmém, bogaram.
Dalaim éles sólyomszárnya odavan:
Sárból felrepülni kár,
Mikor égig ér a sár.
Sanyarú lelkek, isten légyen veletek
Hamuvá égett bennem rég a szeretet
Szivemet kővé, vérem savvá nevelem,
Búcsúzom tőled édes, kínos szerelem,
Kő a szívem, jég a szám,
Kiröhögöm aki szán.
Botomat immár koldusbottá faragom,
Feladom minden háborgásom, haragom
S mialatt állja rozzant láb és tüdő,
Járom a táncot, bárhogy szól a fütyülő:
Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
|
