Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz – nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» A költő Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Várok rád Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Felcserélt szenvedélyek Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» XIII. szonett Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Gyűlöllek Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
|